Hogyan válasszunk bakancsot?

Akkor, amikor fogalmunk sincs arról, hogy milyen bakancsot vásároljunk, az első dolog, amit számításba kell venni, az, hogy mikor, mennyit fogjuk hordani.
Ha a célunk gyaloglás (sok gyaloglás, de sík terepen), akkor egy kényelmes túracipőre van szükségünk. Nincs szükségünk ki tudja milyen tulajdonságú bakancsra; fő, hogy kényelmes legyen. 

Ha igazi túrára készülünk, az a javaslatom, hogy a túrabakancsunk középkemény, vagy inkább merevebb talpú legyen. A puha talpú inkább városi gyaloglásra, a nagyon merev pedig 3500m felett ajánlott. A mostani trekking, illetve magashegyjáró cipők többsége ún. emlékező talppal rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy kb. 200-300 km után teljesen megjegyzi a talpad hajlási mechanizmusát, felveszi a talpad nyugalmi állapotának alakját.
Ajánlott egy fél számmal nagyobb méretűt vennünk, mert a sok járástól a lábak amúgyis megdagadhatnak. 

Ha egy olyan hegyi túrát választunk, ahol patakon, láposabb területeken, sáros vidéken kell átkelnünk, akkor olyan bakancsot érdemes választanunk, amelyek egy darab bőrből készültek (csak bőrt tudok ajánlani), mert így a beszivárgás lehetősége minimális, és jobban felveszik a láb formáját. Bármilyen betét, legyen az textil, ront a cipő tartásán és alkalmazkodóképességén, a vízzel szemben tanúsított ellenállásról nem is beszélve.
A bakancsok bélése általában kesztyűbőr, legalább a boka és lábszárcsonti részeken. Erre érdemes odafigyelni, mert egy keményebb bőr vagy egy csiszolatlan marhabőr bélés erősen igénybe veheti a bőr tűrőképességét.
Tehát, ha úgy döntünk, hogy komoly hegyi terepre megyünk túrázni, nagy szükségünk lesz egy olyan ellenálló bakancsra, mely fixen tartja a lábunkat, de ugyanakkor lélegzik is benne, hogy ne legyen nedves zokni érzetünk. 

A talpnak jól kell tapadnia, de ugyanakkor elég puhának kell lennie ahhoz, hogy ha rálépünk a kövekre, száraz faágakra rásimulhasson azokra. Inkább varrt talpú cipőket keressetek, ezeket ugyanis könnyebb talpaltatni, sokkal időállóbbak. Ha mégis a ragsztott talp mellett döntöttök, akkor olyat érdemes, amely még legalább 2cm magasságig a felsőrészhez van vulkanizálva eg gumiréteg, mert ez a fajta kiképzés tényleg csak ragasztással oldható meg.

Trekking és magashegyjáró cipők lábfején legalább négy, gyakrabban öt kapcsot találunk, egy pár rögzítőkapcsot, és három, magashegyi bakancsokon négy pár "bokafogó" kapcsot. Nagyon fontos, hogy a rögzítőkapocs ne a többivel azonos kapocs legyen, hanem a hajlatában megszoruljon a cipőfűző: ezzel lehet elérni, hogy a lábfejen és a bokán különböző mértékű feszítést hozzunk létre.

A legfontosabb jellemzőket, amelyekkel a jó bakancsnak rendelkeznie kell, a következők:
- minél sötétebb szín (nem kötelező szempont, de a sötétebb színű bakancsok hosszabb ideig mutatósak maradnak; a világos színűek hamarabb összekoszolódnak, többet kell tisztítani őket, de még így sem lesznek olyanok, mint új korukban. Sőt, ha nem megfelelőképpen tisztítjuk őket, gyorsabban romolhat a minőségük is.)
- puha és kényelmes belső
- rugalmas és ellenálló talp
- a cipőfűzőlyukak fémből legyenek (a műanyag hamar eltörik)
- elfogadható súlya legyen (amikor a sok túrázástól elnehezedik a lábunk, legalább a bakancs súlya ne nehezítse a dolgunkat)
- minden bakancs addig a magasságig vízálló, ameddig a nyelv a felsőrészhez van varrva.